Mi a szerepük az ösztrogéneknek?

A nők életének elengedhetetlen velejárója a menstruációs ciklus. Ezt a petefészkek által termelt hormonok szintje irányítja. A hormonszint rendszeres változása teszi lehetővé a nők számára a fogamzást és a magzat kihordását. Emellett ezeknek a hormonoknak más, ugyancsak fontos hatásai is vannak a nők életére és egészségére. Némi túlzással állíthatjuk, hogy a szabályosan működő petefészek termékeny korban megvédi a nőt bizonyos civilizációs betegségektől. Annál nagyobb gondot jelent viszont, hogy a hormontermelés megszűnésével, tehát a menopauzakor a természet, azaz a hormonok megszűnnek gondoskodni a nőkről.

Mire szolgálnak az ösztrogének, azaz a női nemi hormonok?

Az ösztrogének teszik lehetővé a fogamzást. S épp ezen hormonok aktivitásának megszűnésével hozható összefüggésbe tudományos ismereteink szerint az, hogy a változó korban a nőket hőhullámok, elgyengülések, fokozott izzadás, ismétlődő rosszullétek, fejfájás, emésztési problémák, álmatlanság gyötrik. Ezeknek a panaszoknak a skálája a felsoroltaknál sokkal szélesebb, amiről az 50 és 55 év közötti asszonyok tudnának bővebben beszámolni. S bár ezek a panaszok egy idő után megszűnnek, felváltja őket valami ennél is rosszabb. Lassan kialakuló, kezdetben tünetmentes kórok ezek. A csonttömeg csökkenéséről, csontritkulásról, majd az ezt követő, lassan kialakuló érelmeszesedésről van szó. Bizonyított tény, hogy a változás koráig, összehasonlítva a velük egyidős férfiakkal, a nők sokkal kevésbé vannak kitéve a szív- és érrendszeri betegségek kialakulása veszélyének. A klimax idején azonban ezen veszélyeztetettség tekintetében utolérik, sőt, megelőzik férfitársaikat.

Mit szól ehhez a tudomány?

Korszerű megoldási lehetőséget kínál a hiányzó női nemi hormonok gyógyszerek segítségével való pótlása a változás korának idején. A szintetikus ösztrogénkészítményeknek tabletta, illetve tapasz formájában való bejuttatása a szervezetbe valóban csökkentette az infarktus előfordulásának arányát a problematikus korban lévő nőknél, javult a vér koleszterinszintje, valamint csökkent azon csonttörések száma, melyek a csontritkulás következményei voltak. Csakhogy... Ahogy az már a korszerű gyógyászatban lenni szokott, mindennek van rossz oldala, mellékhatása is. Éppen azoknak a nőknek az esetében, akiknél a saját hormontermelés megszűntekor ezeket szintetikus ösztrogénekkel pótolták, néhány év eltelte után valamivel nagyobb számarányban fordult elő a méhrák. Ezeknek a szintetikus anyagoknak a kóros sejtburjánzásra gyakorolt hatása azóta is vita tárgyát képezi. Ezért a tudósok új javaslattal álltak elő: a művi úton előállított ösztrogénekhez adjunk ugyancsak művi úton nyert gesztagéneket.

S mi történt?

Csökkent a méhrák előfordulása, viszont megnőtt a mellrák kialakulásának kockázata. Az utóbbi években kezd bizonyítást nyerni az, amit egyes orvosok már régóta tudnak. Az ösztrogének, főleg a művi úton létrehozottak, növelik az értrombózis, azaz az ér elzáródásának veszélyét. Vénaembólia esetén a vérrög leoldódhat a vénákból, s a szív jobb pitvarába és kamrájába kerül, innen pedig tovább a tüdőartériákba, amelyek emiatt eldugulhatnak, s kialakul a tüdőembólia. Csak mellékesen jegyezném meg, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a kórházban bekövetkezett elhalálozások leggyakoribb oka éppen a tüdőembólia volt.

Mi tehát a megoldás?

Tudjuk, hogy a nőknek problémáik vannak a változó korban. S mi ezeket képesek vagyunk orvosolni. A segítségnek ez a módja, a hormonok adagolása jelentősen csökkenti az infarktus és az agyvérzés veszélyét, valamint korlátozza a csontritkulást. A másik oldalon viszont a nők egy kis részénél a hormontabletták szedése növeli a méh- illetve mellrák veszélyét, nem is szólva a trombózis és az embólia kockázatáról. A rák kockázatára vonatkozó felmérések közzétételét követően hozták nyilvánosságra az ún. epidemiológiai kutatás eredményét, mely összehasonlítja bizonyos betegségek előfordulását a világ különböző részein és egyben vizsgálja az okokat, hogy például bizonyos országokban miért ritkább az infarktus, mint másutt. És épp egy ilyen kutatás során jöttek rá a tudósok, hogy a hatvan évnél idősebb ázsiai nőknél sokkal ritkább a méh-, mell-, vagy a petefészekrák. S ugyanitt a nők sokkal kisebb számarányban szenvednek szív- és érrendszeri megbetegedésekben.

Sőt, azt is megállapították, hogy az Ázsiában élő nők nem küzdenek annyi problémával a klimax idején, mint európai és amerikai kortársaik. A tudósok igyekeztek rájönni mindennek az okára, és sikerült is nekik. Az ázsiai asszonyok naponta fogyasztanak jelentős mennyiségű szójatartalmú ételt. Egy átlagos japán vagy kínai naponta megközelitőleg 20-80 mg genisteint fogyaszt el a szójával. Ugyanebből egy európaira vagy amerikaira mindössze 0-2 mg napi mennyiség jut.

Mi is a genistein?

Olyan izoflavonoid, amely a szójában található. Sok egyéb anyaggal együtt a fitoösztrogének csoportjába tartozik. Amennyiben ismerősnek hangzik a kifejezés, nem tévednek. A fito, azaz növényi és az ösztrogén szavak összekapcsolásából keletkezett, s olyan ösztrogénekre utal, melyek a növényekben vannak jelen. S mint azt már említettük, egy ilyen fitoösztrogén, a genistein a szójában található. Épp ennek köszönhetően az ázsiai nők sokkal könnyebben esnek át a klimaxon és a menopauzán, s eközben jóval kevesebb náluk a rákos megbetegedés. S mindez nemcsak a női szervek rákos megbetegedésére vonatkozik, a kutatási eredmények szerint a szója csökkenti a vastagbélrák, a tüdőrák és a prosztatarák kockázatát is. Tehát akad itt valami a férfiak számára is, legalábbis Ázsiában.

Vajon jobbak a fitoösztrogének?

Mint ahogy már az előzőekben említettük, növényi eredetű anyagokról van szó. Ezért struktúrájukat tekintve némileg eltérnek a petefészekben termelődő hormonoktól. A lényeg viszont, hogy minden pozitív hatásuk megegyezik a mesterségesen előállított hormonokéval. Viszont számos kutatási eredmény alapján a fitoösztrogének csökkentik a mellrák, a méhrák és a petefészekrák előfordulásának veszélyét. Mi több, használatukat követően nem mutatták ki értrombózis, vagy tüdőembólia nagyobb számban való előfordulását. Tehát nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a japán és kínai nők egészségesebbek európai társnőiknél.

Hogyan lehet a fitoösztrogénhez hozzájutni?

Fogyaszthatunk rendszeresen szójatermékeket, tofut, vagy főzhetünk vele. Viszont vásárlásnál tudatosítanunk kell, hogy nem minden szállító képes a szóját helyesen szárítani és raktározni. És éppen a szójánál nagy a penészgombával való fertőzöttség előfordulásának veszélye, ami ráadásul nem látható. Viszont bizonyos penészfajták, például az Aspergillus flavus, bizony meglehetősen veszélyesek. Az aflatoxinról van szó, mely előfordulhat a rossz minőségű szójában. Ez rendszeres fogyasztás esetén májrákot idézhet elő. S ez még csak egy példa.

Vajon létezik biztonságosabb megoldás is?

A válasz: igen. Vezető cégek képesek kifogástalan minőségű szójakivonat előállítására garantált izoflavonoid-tartalommal. Ezek közé a cégek közé tartozik a finnországi Hankintatukku Oy. A Finclubnak köszönhetően ezek a finn fitoösztrogén preparátumok számunkra is elérhetőek. A Fin Femiveltabs szója-izoflavonoidokat tartalmaz, továbbá vörös-lóhere porított kivonatot, szójafehérjét és E-vitamint. Az izoflavonoidok mennyisége 50 mg, azaz megfelel annak a mennyiségnek, amennyit egy átlagos japán nő fogyaszt egy nap alatt. Tehát ez egy nagyon biztonságos és alkalmas természetes készítmény a klimaxos panaszok enyhítésére, valamint a szív- és érrendszeri betegségek, illetve a csontritkulás megelőzésére a menopauza (50-55 éves és idősebb korban) idején. S mindezek mellett nem növeli a trombózis és az embólia, valamint a mell-, méh- és petefészekrák veszélyét.

Kik tartoznak az oszteoporózis által leginkább veszélyeztetett csoportba?

A National Osteoporosis Foundation elnevezésű hivatalos amerikai szervezet szerint (1998) azok a nők, akik kora gyermekkorban, vagy bármikor életük során csonttörést szenvedtek, szenvedélyes dohányosok és alacsony (50-60 kg körüli) a testsúlyuk. További rizikótényezőnek számít a fokozott alkoholfogyasztás, vagy bizonyos gyógyszerek hosszú ideig tartó szedése.


Mudr. Jiři Matuška
FINCLUB magazin 5/2001

imc-banner.jpg