Az anyagcsere betegségeit hosszú oldalakon keresztül sorolhatnánk, áttekintésük olykor még a szakemberek számára is kihívást jelent, az esetek jelentős részében ugyanis igen összetett problémával kerülnek szembe. Dr. Tihanyi István orvos-természetgyógyász vállalkozott arra, hogy ha csak dióhéjban is, de sorba vegye őket.
Amikor az anyagcsere zavara kerül szóba, a legtöbben a cukorbetegségre gondolnak – kezdi a beszélgetést a szakember –, és egyre szélesebb körben vált ismertté az úgynevezett metabolikus szindróma. Egyesek úgy fogalmaznak, hogy „divatbetegséggé” vált, pedig aki kénytelen megküzdeni a tünetekkel, nem azért teszi, mert nem akar lemaradni a többiektől. Sokkal inkább arról van szó, hogy napjainkban – amikor a legtöbben csak akkor fordítanak figyelmet a szervezetükre, amikor az megbetegszik – jelentősen megnövekedett a metabolikus szindrómában szenvedők száma, amely már-már népbetegséggé, de semmiképpen sem divattá nőtte ki magát. Dr. Tihanyi Istvántól megtudhatjuk, milyen jelek utalnak arra, ha magunk is érintettek vagyunk ebben a gyakori betegségben.
Mint mondta, a metabolikus szindróma sokaknak okoz problémát. Gyakran diagnosztizálnak az orvosok anyagcsere-betegséget a pácienseknél, vagy ezek inkább csak különleges esetekben állnak fenn?
Sajnálatos tény, hogy nemcsak a metabolikus szindróma, hanem az anyagcserét érintő zavarok általánosságban véve is sok embernek nehezítik meg a mindennapokat. Tudni kell erről a betegségcsoportról, hogy rendkívül szerteágazó és összetett. Ismert például a hormonális anyagcserezavar, de a probléma gyökerezhet enzimhiányban, vagy akár öröklődhet is a gének útján. A betegségek komplexitását mutatja, hogy – bár a legtöbben nem is gondolnák – kialakulásuk akár a szervezet vitaminhiányos állapotával is összefügghet.
Az utóbbi időben például kiderült, hogy az angolkóron kívül egyéb bajt is okozhat, ha nem rendelkezünk elegendő D-vitaminnal. A D-vitamint hormonvitaminnak is nevezik, amelynek hiánya súlyos következményekkel járhat. Több kutatás is megerősítette, hogy ha a szervezet nem jut kellő mennyiségű D-vitaminhoz, fokozódik a végbél- és a prosztatarák kialakulásának esélye, de gyöngülhet az immunrendszer is, ami pedig az influenza terjedésének kedvez. Tekintve, hogy szoros kapcsolatban áll a hormonrendszerrel, semmiképpen sem elhanyagolható a cukorbetegség kialakulásának szempontjából sem. A vizsgálatok szerint növeli az I-es típusú, azaz a gyermekkori cukorbetegség kockázatát, de összefüggésben állhat a skizofréniához hasonló állapotok, valamint a sclerosis multiplex létrejöttével is.
A felnőttkori D-vitamin-hiány számos daganatos betegséget provokálhat, ugyanis erőteljesen befolyásolja szervezetünkben a sejtosztódást. Ismert tény, hogy szerepet játszik az úgynevezett irányított sejthalál folyamatában, valamint a sejtek differenciálódásában. Ha ebben az érzékeny egyensúlyban zavar keletkezik, mindenképp fokozódik a daganatok kialakulásának esélye. Köztudott az is, hogy az alacsony D-vitamin-szint kalciumhiányhoz vezethet, de a laktóz-intolerancia – vagyis a tejcukorral szembeni, egy enzim hiánya miatt kialakuló érzékenység – létrejöttében is része lehet.
Hatással van akár a csontok anyagcsere-folyamataira is?
A D-vitamin-hiány egyik leggyakoribb velejárója a csontritkulás, ami a legújabb kutatási eredmények szerint szoros kapcsolatban áll az érelmeszesedéssel is. Úgy tűnik, hogy az oszteoporózisban érintett személyek jelentős részénél – igaz, hogy változó mértékben – érelmeszesedés is megfigyelhető, ami erőteljesen fokozza a szintén népbetegségnek számító és az anyagcsere működésével összefüggő szív- és érrendszeri zavarok kialakulását. Mindez jól példázza, hogy milyen könnyen „átjárhatók” az egyes betegségcsoportok, amelyek között sokszor jóval élénkebb a párhuzam, mint azt gondolnánk.
Elsősorban a csontok ásványianyag-sűrűsége befolyásolja az oszteoporózis létrejöttét, ma már ismert azonban az is, hogy az úgynevezett I-es típusú kollagén mennyisége szintén meghatározó. A kollagénekhez táplálkozás útján juthatunk legegyszerűbben, és nagyon fontos szerepet játszanak testünk felépítésében. Az úgynevezett I-es típusú kollagén például a csontok rugalmasságáért felel, és a megfigyelések szerint szintje megemelkedik, ha valaki érelmeszesedésben szenved.
Ez azt jelenti, hogy a csontjaik fokozottabb védelmet élveznek?
Az I-es típusú kollagén szintje azért emelkedik ilyenkor, mert az megtalálható az érfalra lerakódott plakkokban, míg normális esetben nem találhatunk kollagént a vérerekben. A csontok védelme szempontjából az úgynevezett osteoprotegrin is nagy jelentősséggel bír, ez az anyag ugyanis gátolja az osteoklastok (azaz a „csontbontó” sejtek) aktivitását. Mivel az osteoprotegrin megakadályozza az osteoklastok „munkáját”, a csontritkulás kialakulásának valószínűsége is csökken.
Érdekes módon, az osteoprotegrin szintje magasabb azoknál a pácienseknél, akik súlyos érelmeszesedésben szenvednek, aminek végső stádiumában az erek elzáródnak, a szívizom nem jut kellő vérhez, és elhal. A szervezetben nagy mértékben jelen lévő osteoprotegrin növeli annak kockázatát, hogy az érfalra lerakódott, elmeszesedett merev plakkok megtörjenek és leváljanak, méghozzá úgy, hogy elzárják a vér útját az erekben.
Külső tényezők is növelhetik az esélyét annak, hogy ez a leválás megtörténjen, vagy kizárólag a szervezetben zajló folyamatokon múlik?
A vérerek rugalmasak, és állandó mozgásban vannak még akkor is, ha falukon kialakult ez a merev lerakódás. A fokozott stressz sajnálatos módon hirtelen összehúzódást válthat ki az erekben, aminek hatására a meszes réteg megtörhet, leválhat és akár infarktust is eredményezhet. Ezeket az összefüggéseket számos klinikai tanulmány is alátámasztja, és fölhívja a figyelmet arra, hogy a csontritkulás kapcsán megemelkedett I-es típusú kollagén vagy osteoprotegrin mennyisége jelentősen növeli a komoly szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát.
Megerősíti az Ön gondolatát – vagyis hogy az anyagcsere-folyamatok kapcsán „minden mindennel összefügg” –, hogy például rendszeres mozgással csökkenthető mind a csontritkulás, mind a kardio-vaszkuláris betegségek kialakulásának kockázata.
Így van, sőt, ma már az is bizonyított tény, hogy a mozgáshiány fokozza a vastagbéldaganatok létrejöttének veszélyét is. Sokan úgy gondolják, fölöslegesen ismételgetjük mi, szakemberek az aktív életmód jelentőségét, pedig a fönti példák azt mutatják, hogy a rendszeres sport életmentő is lehet.
Az eddig fölsorolt rizikófaktorok (a stressz és a mozgásszegény életmód) szinte mindannyiunkat sújtanak. A népbetegségként számon tartott metabolikus szindróma is ezek következtében jön létre?
A metabolikus szindróma tulajdonképpen nem is betegség, hanem tünetegyüttes. Jelenlétére az alma-típusú elhízás (amikor a test centrális zónájában halmozódik föl a fölösleges zsírréteg), a kóros LDL vérzsír-emelkedés, valamint a megnövekedett trigliceridszint hívja föl a figyelmet, de a magas vércukorszint is fontos tünet lehet. Igaz, hogy ez utóbbiból az orvosok általában diabéteszre következtetnek, érdemes azonban a metabolikus szindróma fönnállásának lehetőségével is számolni. A tünetegyüttes negyedik ismertetőjegye a vérnyomás emelkedése, ami önmagában számtalan eltérésből adódhat, viszont az elhízással, a magas vérzsír-, triglicerid- és vércukorszinttel karöltve a metabolikus szindróma esetén jelentkezik.
A terápia egyik alappillére az étkezési szokások megváltoztatása. Kevesen tudják, ezért nem árt minél több helyen megemlíteni, hogy az olaj hőkezelése során telítődnek a telítetlen zsírsavak, és a szervezetben zsír formájában raktározódnak el. Az így kialakult nem természetes zsír a szervezet számára nem megemészthető, ennek eredményeként tovább emelkedik az amúgy is magas koleszterinszint. Számos kutatás a hőkezelt olaj rendkívüli elterjedésével hozza összefüggésbe a pajzsmirigy, azaz az anyagcsere karmesterének megbetegedéseit is, ami napjainkban szintén nagyon sokakat érint. A fentiek tükrében tehát érdemes megjegyezni, hogy a hőkezelt olajnál még a zsír is egészségesebb, de természetesen a salátákra, levesekre vagy tésztafélékre hidegen felhasználva továbbra is a növényi olaj javasolt.