Osteoarthrosis

Az 50 év körüli lakosság leggyakrabban előforduló mozgásszervi problémája az osteoarthrosis. További becslések szerint a 65 éven felüli lakosság 90%-ának van radiológiailag igazolt osteoarthrosisa., de tapasztalatom szerint egyre gyakoribb a jóval fiatalabb, akár 20 éves páciens, aki ezzel a betegséggel küzd. A kórfolyamatot az ízületi porc focalis degenerációja és új csontképződések jellemzik, amelyek a porclaesio alapjánál (subchondalis csont) és az ízületi széleken jönnek létre. Az osteoarthrosis minden emlősnél előfordul, nyomait már a legkorábbi emberi csontvázakon fel lehet fedezni. 1907-ben, mint önálló klinikai kórképet, A.E.Garrod írta le először.

Azok a terhek, amelyek az ízületet érik, megoszlanak az ízületi porc, a subchondralis csont és a környező képletek között ( ízületi tok és izmok). Az ízületi porc rugalmassága olyan különleges tulajdonság, mely a kollagén és a proteoglikán együttes jelenlétének és összehangolt működésének következménye. A kollagén rostképző fehérje, mely az izmokban, kötőszövetben, porcokban és csontokban is megtalálható, számos típusát azonosították, de az emberi szervezetben csak az I-II-III-IV típusok találhatók.

A porc-kollagén II. típusú, mégis az arthritis ötször gyorsabban alakul ki a VI. típusú kollagén hiányában, mert ez a kollagén és a PCM (pericellular matrix) együttesen alkotják a chondront, mely mintegy ütközőzónaként választja el a porcsejteket a porc többi részétől. A proteoglikánok nagy molekulák, amelyek mindegyike egy protein maggal rendelkezik, ezenkívül keratinszulfátból és kondroitinszulfátból álló, negatív töltésű glukózaminoglikán (GAG) mellékláncokkal. A proteoglikánok jelentős mennyiségű vízmolekulát kötnek meg, amelyek felszabadulnak a porcot érő nyomásakor, és visszakötődnek a nyomás megszűntekor. A kor előrehaladtával az izületi porcok terhelhetősége csökken, azonban nem sikerült eddig kimutatni semmilyen „idős porcra” jellemző biokémiai zavart.

Elgondolkodtató az is, hogy az emberi porcban a chondrocyták száma és a metabolikus aktivitás változatlan marad az öregedés beálltával is. Azonban az elhasználódás, a folyamatos mikro-traumák az izületekben olyan elváltozásokhoz vezetnek, melyek az izület degenerációját idézik elő. Ezt figyelhetjük meg a különböző foglalkozási ártalmak során kialakuló osteoarthrosisoknál, pl.: balett-táncosok bokaizületei; bokszolók, légkalapács-kezelők csukló- és vállizületei; labdarugók és kosárlabdázók térdizületei…
Ezen kívül számos olyan tényező létezik, mely az izületi felszínt érinti és másodlagos osteoarthrosist idéz elő:

1. fejlődési rendellenességek: dysplasiák.
2. gyulladásos izületi betegségek: RA, infekt arthritis.
3. csontbetegségek: Paget-kór, osteonecroissi.
4. izületi bevérzések: haemophilia.
5. neuropathiás megbetegedések, mivel a fájdalomérzés, vagy a helyzet-érzékelés elvesztése csökkenti az izületek védelmét, ami osteoarthrosishoz vezethet: diabetes, syphilis, syringomyelia, anaemia perniciosa, gerincvelő-trauma és peripheriás ideg sérülés.
6. Intraarticularis steroid injekció is vezethet osteoarthrosis kialakulásához: az intraarticularis steroidinjekció következtében a fájdalom megszűnése miatt a beteg az ízületet nem kíméli, túlhasználja, ezen kívül a steroid közvetlen porcpusztító hatása is vezethet osteoarthrosishoz.
7. Anyagcserezavarok: köszvény; haemochromatosis; Wilson-kór; stb.
8. Kaschin-Beck-betegség: növekedési zavar, amelyet Észak-kelet Afrikában észleltek gyermekeknél, akiknél rendellenes enchondralis csontnövekedés következtében epiphysealis és metaphysealis eltérések alakulnak ki. A betegséget a fertőzött gabonában található gombatoxinnak tulajdonítják.

Patalógia:

A legelső elváltozás a porc felpuhulása. A betegség előrehaladtával a következő jelenségeket észleljük:

A porc szerkezeti szétesése:

• a. Fibrillumok és fissurák
• b. A porcfelszín gócos és diffúz eróziói
• c-d. A porc elvékonyodása és teljes kopása

A subchondralis csont elváltozásai

1.  Sclerosis.
2.  Cysták keletkezése.
3.  A csont megvastagodása eburnatióval.
4.  Új csont és porc reaktív burjánzása az ízület peripheriáján, osteophytaképzés.

Klinikai tünetek

A panasszal orvoshoz forduló betegek általában nehezen lokalizálható fájdalomról számolnak be. Kezdetben az ízület átlagos terhelése után jelentkeznek a panaszok, és pihenés közben szűnnek. A betegség előrehaladtával a fájdalom nyugalmi állapotban is megjelenik. Nincsenek szisztémás panaszok, de gyakori a fél óránál rövidebb ideig tartó reggeli merevség az izületekben. Leggyakrabban DIP, CMC, MTP ízületek, a csípő, a térd, a lumbalis és a cervicalis gerinc érintettek a folyamatban.

Az ízületek nyomásérzékenyek különösen, ha duzzadtak és melegek (synovitis), de gyulladás nélkül is fennállhat nyomásérzékenység. Későbbi stádiumában észlelhetők krepitációk, deformítások, subluxatiók (amelyet a porcpusztulás, a subchondralis csont beroppanása, csontcysták és csontnövekedések idézhetnek elő). A betegség progressziója a mozgások beszűkülését eredményezi. Ez az ízületi felszín mechanikai elégtelenségével, izomgörcsökkel és kontrakturák vagy az osteophyták kialakulásával magyarázható. Az izületek folyadékgyülem miatt megnagyobbodhatnak. A radiológiai eltérések a beteg panaszaival nem mindig korrelálnak, általában elmaradnak a panaszoktól. A laboratóriumi vizsgálatoknak sincs specifikus diagnosztikai jelentőségük. Hasznosak azonban egyéb betegségek kizárására, vagy másodlagos osteoarthrosishoz vezető állapotok és okok diagnosztizálására. A synovialis folyadék általában nem gyulladásos jellegű.

Kezelés

Az izületeket súlyosan károsító reumatoid arthritis és osteoarthritis ellen eddig is ismertünk hatékony kezelési módokat, de ezek közül sok gyomorfekélyt okoz vagy más súlyos mellékhatással jár. A Virginia Egyetem belgyógyászati tanszékének professzora, dr. Martha L. Barnett vezetésével kutatók azzal kísérleteztek, hogy alacsony dózisban II típusú kollagént adtak szájon át, arthritises betegeknek. Ezáltal ugyanis mellékhatások nélkül enyhíthetők az ízületi fájdalmak, a duzzanatok és az ízületi merevség.

228 arthritises beteg vett részt a kísérletben. Akik a hat hónap alatt napi 20 mikrogramm folyékony II típusú kollagént kaptak narancslében, azok a fájdalmak enyhítéséről számoltak be, és nem jeleztek mellékhatásokat. A részvevőket a kísérlet ideje alatt a szokásos módszerekkel, például nemszteroidos gyulladáscsökkentőkkel vagy kortikoszteroidokkal nem kezelték. A kutatók az Arthritis & Rheumatism című folyóiratban publikáltak egy cikket, amelyben kifejtették, hogy az emésztőrendszerbe juttatott kollagén "átprogramozza" a fehérvérsejteket, melyek így a test részeként fogadják el a kollagént, ez pedig végső soron csökkenti az immunválasz hevességét. Munkájuk során abból indultak ki, hogy az immunrendszer a megemésztett táplálékot nem úgy támadja meg, mint más idegen testeket, például a vírusokat. Ezáltal a fehérvérsejteket be lehet csapni azzal, hogy a megemésztett kollagént ételnek nézi, nem pedig valami olyannak, amit meg kell támadni és el kell pusztítani. Ide-oda keringve a véráramban, ezek a módosult immunsejtek az ízületekben található kollagént is hasonlóképpen azonosítják, mint a test olyan részét, amit nem kell megtámadni.

A vizsgálatok alatt a betegeket 20, 100, 500 és 2500 mikrogrammos kollagén-dózisokkal vagy placebóval kezelték minden nap, 24 héten keresztül. A perorális kollagének "hatalmas előnye, hogy nincs mellékhatása," kommentálta a hírt dr. John M. Stuart, a Tennessee Egyetem belgyógyász-reumatológus professzora. "Minden más rendelkezésünkre álló módszernél fennáll az enyhébb-súlyosabb szövődmények veszélye". Hasonló jó eredményeket ért el a kollagén pótlásával osteoarthrosisban szenvedő betegeknél, a prágai Károly Egyetem Ortopédiai Klinikájának vezető főorvosa, Doc. MUDr. Trč (Doc. MUDr. Trč, CSc. MBA – prednosta Ortopedickej kliniky na UK 2. LF Motol). Itt kettős vakpróbának vetettek alá 100 osteoarthrosisban szenvedő beteget, melynek célja a kollagén és a glukozamin hatásosságának összehasonlítása volt. A 3 hónapos kezelés azt bizonyította, hogy a kollagén 33%-al hatásosabb a glukozaminnál, nincs mellékhatása és jelentősen erősebb, gyorsabb a fájdalomcsillapító hatása. Ebben a kisérletben, mint kollagén-forást, a „Flexigél-el“ azonos kollagént használták.

Flexigel

Az utóbbi időben egyre több lehetőség nyílik az osteoarthritis és más izületi problémák kezelésére. Ennek a célnak talán a legjobban megfelel a „Flexigel”.
A „Flexigel” kitűnően felszívódó kolloid oldat, melynek fő összetevője a hidrolizált kollagén. 45 ml „Flexigel” tartalma: 10 g hidrolizált kollagén (25,26% glicin; 13,66% hidroxiprolin; 12,8% prolin; fenilalanin, tirozin, és más aminosavak); 90 mg magnézium; 20% fruktóz és 19,399% glukóz. A feketeribiszke koncentrátumnak köszönheti a kellemes ízét. Hatására javul a csontok, az izületek és az inak állapota, erősödik a haj és a köröm, pozitívan hat a bőr minőségére. Rendszeres kúraszerű alkalmazása elősegíti a porcok regenerálódását, segíti pótolni az öregedés, genetikai hajlam, vagy rendszeres fizikai megterhelés, traumák miatt kialakult kollagén-hiányt.

Nem elhanyagolható erőteljes gyulladásgátló és fájdalomcsillapító hatása sem. Mivel a fehérvérsejtek nem reagálnak a kollagén bevitelre (nem vált ki immunválaszt), még reumatoid, autóimmun arthritisek esetén is sikerrel alkalmazható. Ez a termék minden korosztálynak ajánlott, különösen növekedésben lévő gyermekeknek, sportolóknak, idősödő, vagy súlyfelesleggel küzdő egyéneknek, változó korba lépett hölgyeknek és folyamatosan nehéz fizikai munkát végzőknek.

Dr. Tihanyi István